Szamosmenti táj - Szomory Dezső Művei VIII.

Ama ,,véletlen" irányította szerencse egy 36 tételből álló újságkivágat-gyűjteményt juttatott a kezünkbe, amelynek minden egyes darabján szerepel Szomory Dezső ceruzájának nyoma. Kis húzások, névváltoztatások, kifejezések cseréi. Valamennyi tárca címét áthúzta, azokat római számokkal helyettesítette. Tehát ciklusba rendezte az emlékezésfolyamot - annak autentikus keretet és dimenziót adva. A hagyaték még egy fedlapot is ránkhagyott - a kötet címével.
A filológiain túl még lényegesebb tény: maga Szomory tartotta fontosnak - másodszor az életében -, hogy írásait (igen nehéz meghatározni a műfajukat: tárca? novella? emlékezésfüzér? napló? néha: riport? ) tematikusan egy tájegység köré homogenizálja. Párizs után, mintegy annak ellenpontjaként egy földrajzilag/fogalmilag meghatározott teret jelölt meg címként.
Mint Proustnak a teába mártott madeleine sütemény, úgy Szomorynak is egy élmény, a gyermekkori szamosmenti tájhoz kötődő élmény volt az a döntő univerzum, amire a késői, és nem hanyatló (ahogy kortárs kritikusai tartották), de éppen kiteljesedő életművét építette.
Ez a mítosszá emelt anyaöl-táj volt számára az egyedüli menedék nem csak életkora, tehát az élettől való, s ezért az ifjúságba magát visszaálmodó, búcsúja okán, hanem a történelmi kora, magyar világtól való egyoldalú búcsúja okán, amelynek számára nem volt még olyan alternatíva-túlpartja sem, mint az életnek a halál.