Légy/ott

"A férfi először az előszobába megy, hosszan kotorászik a gardróbba beakasztott tollkabátja zsebében, a tenyerébe rejti, amit keresett, a konyhában tölt magának egy tekintélyes adag Remy Martint, magára kapja a nappaliból nyíló wellness-szoba fogasán lógó köntösét, és kióvatoskodik a deres éjszakában vacogó hatalmas terasz sarkában pöffeszkedő, hétszemélyes jakuzzihoz.
Beleereszkedik a bársonyosan meleg vízbe, maximálisra állítja a fúvókák teljesítményét, kortyol egyet a konyakból, és kinyitja a tenyerét, hogy végre zavartalanul megvizsgálhassa a zsákmányát.
Közönséges fekete bőr karkötő, egy horgonyt formázó fémcsattal a tetején.
Óvatosan végigsimít az apró fémhorgonyon, ott, ahol egy szabad szemmel alig látható vérpettyet vesz rajta észre, lassan a szájához emeli az ujját, és a nyelve hegyével finoman megérinti.
Áramütés.
Hirtelen ott van újra a nádasban.

Érzi a rothadó tőzeg tolakodó szagát, miközben mind beljebb hatolt az érintetlen sűrű aljnövényzetben, érzi a száraz nád pengeszerű apró vágását a kézfején, amikor a testet vonszolta, érzi a tüdejébe áramló jéghideg levegőt, mintha megannyi gombostű fúródna a tüdőhólyagocskákba, és igen, újra érzi a vér ízét.
Azt a semmihez sem fogható fémes-édes ízt.
Nem akar sietni. Ki akar élvezni minden pillanatot.
És pontosan tudja, hogy újra meg akarja tenni."