Kipárnázott kaloda

A szerzőnek ez a regénye 1945-46 telén játszódik a háború utáni infláció egyre fokozódó tombolása idején.
A regény főszereplője a húszéves Molnár Kristóf műegyetemi hallgató, aki amerikai fogságból tér haza s próbál talajt fogni a körülötte kavargó világban, próbálja célját lelni életének. Fortyogó kráter körülötte az élet, az éhség és az országos nyomor változásért kiált, és Kristóf különféle erők metszéspontjában ismeri meg a dolgozó kisemberek életét éppúgy, mint a felső tízezer irreális jólétét, bepillantást nyer az egymással viaskodó politikai erők küzdelmeibe, magas régiókban egymást keresztező politikai szándékokba és a külvárosok egyszerű élni akarásába.
Fehér izzásig hevülő szerelem egy bankár lányával, Barbarával, éjszakai verekedés vetkőztetők bandájával, leszámolás egy lánykereskedő bűnszövetkezettel, titokzatos autóút Bécsbe hatvanezer dollár miatt, az élet produkálta feszültebbnél feszültebb események alakítják ennek a fiúnak a kétségek között őrlődő jellemét, rádöbbentve, hogy az élet és a kibontakozás legfőbb hajtóereje az új Magyarország megformálásáért vívott harc, amelyben minden embernek előbb-utóbb állást kell foglalnia, tettekre kell szánnia magát.
A mindvégig izgalmasan pergő regény egyaránt szól azokhoz, akik szenvedően-cselekvően élték át ezt az időt, s azokhoz, akik számára ezek az események már "csak" történelmet jelentenek.