Doktor Haydn

Szentkuthy Miklós a magyar irodalom egyéni hangú alakja. Regényeiben és novelláiban szabad asszociációs leírásaival, merész szerkezeteivel és túláradóan gazdag nyelvezetével sajátos írói világot teremtett. Ez a hallatlanul érdekes stílus tág teret kap, amikor a XVIII. század eseményekben, különleges figurákban, rikító és halvány színekben egyaránt tobzódó életét írja le.
Szentkuthy Miklós regénye a kor panorámájába helyezi művének központi hősét, Joseph Haydnt. A mű három főrészre oszlik. Az elsőben Haydn Esterházy Miklós ravatala mellett tekint vissza elmúlt életére, a második a longoni diadalút leírása, míg a harmadik részben egy fiktív Goethe-tanulmány vonja le a végső következtetéseket Haydn muzsikájáról. A kor ábrázolását segíti elő az is, hogy a szerző több ízben folyamodik ilyen fiktív megoldásokhoz. A londoni fejezetben is, hol Salamon, Haydn londoni impresszáriója, hol a walesi herceg egyik kamarása, hol pedig egy zenerajongó londoni nő álarca mögül szólal meg az író. A regény legnagyobb érdeme, hogy színességével, humorával és szenvedélyességével a haydni muzsika e legfőbb három hangulati-tartalmi tényezőjét eleveníti meg az írott szó művészetével.