Szegény gazdagok

,,Gerzson azt hitte, hogy nagyon jó lesz neki megvárni, hogy mi lesz ebből. Kevés idő múlva ismét megjelent az árny a holdvilág előtt, az ablakfiók nagy csendesen, alig rezzenve, néhány vonalnyira félretolódott, s akkor azon a nyíláson egy összehajtott papírdarabka hullott alá az ablakból. E levélke leesett a bástya párkányáról az árokba, Gerzson odamászott utána, meglelte a sötétben, s zsebébe dugva visszatért ismét a pópa lakába. Nem akarta a lelkészt felkölteni; ott állt hintaja az udvarban, annak a lámpáját gyújtotta meg, hogy a rejtélyes levélkét elolvassa nála. A levél emléklapból kiszakított papírra volt írva rajzoló krétával. A kuszált vonásokban is meg lehetne ismerni Henriette kéziratát, a levélben ez volt: >>Kedves jó Gerzson bátyám! Az isten irgalmára, lelkem mennybéli üdvére könyörgöm önnek, siessen innen még ez órában, - nem! - még e percben. - Menjen gyalog, álutakon innen. - A pópa majd vezetni fogja. - Ha nem akarja, hogy eszemet végképp elveszítsem, ne késsék itt tovább. - Én nagyon szerencsétlen vagyok, de még szerencsétlenebb leszek, ha ön itt marad. - Kerüljön minket, - és felejtse el örökre - szerető, - tisztelő, - önért imádkozó barátnéját, - kit leányának fogadott, - Henriette-et!