A kötekedő élet

Sok ifjú érzelmei kifejezésre juttatásához tollat ragad, lírai megnyilvánulását többnyire szemérmesen elrejti, és úgy múlik el az első próbálkozása a versírással, mint ahogy elsuhan az első fiatalkori szerelem is.
Szegedi Lászlónak a most kézbe vett harmadik kötete azt bizonyítja, hogy a vers egész életében fontos közlési forma volt, és maradt. Termékenység, tehetség jellemzi ezt az elkötelezett újságírót, aki bár nem kapcsolódott be a helyi irodalmi műhelyek munkájába, a hivatásos költő hitelességével lát, és láttat.
A kötekedő élet című új kötetében is megtaláljuk érzelem- és gondolatvilágának sokszínűségét. Tájakat, embereket, érzelmeket, hangulatokat jelenít meg. Férfias lírájában helyet kap a szűkebb pátria: Zemplén megye történelmi múltja, a természethez való ezerszálú kapcsolata, küzdelmei, emberközpontú gondolkodása.
Az évtizedek óta szeretett és látogatott mindennapok helyszínei: Miskolc természeti szépségekben gazdag környéke, Lillafüred, Tapolca nyernek költői megfogalmazást tájverseiben. Költeményeiből megismerjük az alkotót, gondolatait, érzéseit, fájdalmait, örömeit. Filozofikus töprengéssel, nemes egyszerűséggel öntömjénezés nélkül megírt életrajzi vonatkozású verseiben az őszinteség és a keménység hangjai jól megférnek egymással.
Kitárulkozik előttünk az ember, a költő, aki az élet delelőjéhez érkezve ars poeticáját a címadó versben fogalmazza meg. A tehetség és a szorgalom szülte ezeket a verseket. A helytállásra mindenkor kész ember igyekezete rendezte kötetté az alkotásokat.
Ajánlom elolvasásukat, megismerésüket minden verset szerető irodalombarátnak.

Gápelné Tóth Rózsa