Valmont tanár úr, mikor korrepetálunk?

A Valmont tanár úr, mikor korrepetálunk című regény alapjául Laclos Veszedelmes viszonyok című műve szolgált. A két alkotás között vannak megfelelések, pl. a főszereplők és néhány szereplő nevének megegyezése, műfaji jellegzetességek, a főhősök karakterbeli hasonlóságai. Azonban nevezett regény nem utánzata akart lenni a XVIII. századi levélregénynek, hanem sajátos világú és szemléletű munka, amely csupán néhány ötletet merített Laclos remekéből.
A főszereplő egy nyugállományba vonuló, kiégett lelkű, életbe, munkába belefáradt gimnáziumi magyar-francia szakos tanár, aki egész létezése során a szerelmet kereste, főleg a testi örömöket. Saját hibájából és a körülmények kedvezőtlen alakulása miatt azonban sosem találta meg a boldogságát. Évei előre haladtával egyre inkább a fiatalabb lányok, főleg a diáklányok érdekelték, velük került gyakran szoros kapcsolatba. Külön kiemelhető egy Anita nevű tanítványával való szerelmi viszonya, kezdve a biztató kibontakozástól a lehangoló befejezésig.
A helyszínek földrajzi vonatkozásban részben valóságosak (pl. Budapest, Badacsony), nagyobb részt fiktív megnevezésűek. A város, ahol az események többsége zajlik, nincs néven nevezve.
A történet egyik vonala, Valmont életének alakulása a gyerekkortól egészen a haláláig, a főhős és Tivadar nevű barátja levelezése által ismerhető meg idősík- és nézőpontváltások által. A különlegessége a leveleknek az, hogy Valmont és Tivadar írásai is leginkább a regény fő alakjáról szólnak. A másik vonal Valmont és Anita szerelme egyes szám harmadik személyű elbeszélésben. Az utóbbi a két barát levelezése közé ékelődik be szakaszosan.
A cselekmény mellett némi képet kapunk a múlt század hetvenes, nyolcvanas éveinek néhány jellegzetességéről, és napjaink oktatási viszonyainak meglehetősen reménytelen állapotáról is. Bár itt-ott meghatározó az erotikus tartalom, mégse mondható a mű kimondottan csak szexuális témájú alkotásnak. Filozofikus eszmefuttatások, emberi kapcsolatok sokféleségét ábrázoló részek, lelki folyamatábrázolások, lírai szövegek, hangulati változatosságok is megfigyelhetők benne.
A történet Valmont tanár úr temetésével indul és a halálával zárul. Közben rajzolódik ki az élettörténete. A halálának igazi oka csak az utolsó oldalon derül ki, kis rejtélyes többletet adva a cselekménynek. Bár az első pillanatban úgy tűnik, hogy egy féltékeny tanítványa pisztolygolyója ontotta ki az életét, valójában átszeretkezi magát a túlvilágra egy diáklány közbenjárásával.
A mű egyik utolsó fejezetében rövid életrajzi ismertetés olvasható az álnevű szerzőről, Szád Kristófról. Ő szintén elhalálozik, akár regényhőse, s ezért egyértelművé válik, hogy létezik egy másik, egy valós szerző, aki a nyilvánosság előtt nem kívánja a kilétét felfedni. Néha kissé nehéz eldönteni, kiről is szól igazán a történet. Valmont tanár úrról, Szád Kristófról, az íróról? Valószínű mindhármukról. Akárki is a valódi hős, alakja ironikusan, sőt esetenként önironikusan megformált.
Az alkotás műfaja nehezen behatárolható, talán állevélregénynek lehetne igazán nevezni. Regény, rengeteg beékelt epizóddal, anekdotaszerű kiegészítésekkel, sok alkalmi és mellékszereplővel. Másik megközelítésben akár novellák füzérének is tekinthetnénk, ismétlődő szereplőkkel, s e füzérben kibontakozik egy előre- és visszamutató összefogó cselekményszál is.
Nyelvezetét tekintve a párbeszédes és az elbeszélő részek stílusa valamelyest eltér egymástól. Az előbbiben az élőbeszéd elemeit, az utóbbiban egy klasszikusabb szóhasználatot lehet tapasztalni.