Vakon a fény felé

Eleinte én is, mint sokan mások, az asztalfióknak írtam. Nem gondoltam arra, hogy írásaimat nyilvánosságra hozzam. Nem hittem, hogy annyira jók lennének, hogy bárkit is érdekelnének. Talán féltem? Nem volt önbizalmam? Valószínűleg mindkettő.... Ám bekerülve egy irodalmi körbe az ott megismert, ma már mondhatom barátaimtól nagyon sok biztatást kaptam. Egyre több szépséget fedeztem fel az írásban. Zárkózott, bizalmatlan ember voltam, azonban új barátaimnak és az irodalomnak köszönhetően szép lassan sikerült lebontanom a magam köré emelt falakat. Keztem újra megbízni az emberekben. Kezdtem elhinni, hogy amit csinálok az nem rossz.... Keztem arról álmodozni, hogy egyszer nekem is lehet saját verseskötetem. De gyorsan kijózanított a felismerés, hogy a mai világban egy kezdőnek nyomtatott kötetet kiadni szinte lehetetlen. És ekkor jött a meglepetés, a helma.hu ajánlata! Valóra váltják egy álmomat....
A kötetben vegyesen találhatók gyerekeknek és felnőtteknek írt versek, és ezek valószínűleg nem a világ legjobb alkotásai, de biztosan nem is a legrosszabbak. Azt szeretném bemutatni velük, hogy nemlátóként sem kell feladni semmit. Nem kell bezárkózni, nem kell feladni álmainkat, vágyainkat. Nekünk is vannak érzéseink, gondolataink és ezeket nem szégyen kimondani vagy leírni. Csak azért mert nem látunk, még nem kell félni az élettől.... Mi is sok mindent elérhetünk.... Ha egy kis segítséggel is, de mi is elérhetjük.....