A cselekvőségi elmélettől az újrealizmusig

A magyar jogbölcseleti hagyomány újrafelfedezésének az 1980-as évek közepétől lehetünk tanúi. Ekkorra a hazai jogelméleti irodalomban már végleg meggyengültek a - háború előtti jogbölcseleti tradíciót elutasító - szovjet típusú marxizmus hazai pozíciói. A korábban megkérdőjelezhetetlen paradigmák kritikája már nem jelentett az érintett kutatók számára egzisztenciális ellehetetlenülést. Egyszerű értékválasztásként élhették meg a jogelmélettel foglalkozók, hogy mely paradigma mentén művelik tudományszakjukat. Az új utak keresésének egyik formájaként jelent meg a "fordulat éve" előtti magyar jogbölcseleti hagyomány tanulmányozása, melyből mindazok kiveszik részüket, akik elfeledett értéket látnak e tradícióban. Az európai tudományos vérkeringésbe való újbóli bekapcsolódás alapvető feltétele, hogy ismerjük és tisztában legyünk jogbölcseleti hagyományainkkal, s használjuk fel mindazokat az eredményeket, amelyeket elődeink felhalmoztak. Jelen kötet a szerző elmúlt öt évben megjelent, az 1945 előtti magyar jogbölcseleti gondolkodás történetével kapcsolatos írásait tartalmazza. A tanulmányok között találhatunk általános értékelő jellegű, illetve egyes magyar jogfilozófusokat, jogelméleti iskolákat, irányzatokat, vitákat bemutató írásokat. A könyv megjelentetésének célja, hogy - a különböző helyeken publikált tanulmányokat összegyűjtve - tovább árnyalja a magyar jogfilozófiai gondolkodásról alkotott képünket.