Meredek út

Sütő Csaba András szövegei: fontos pontokhoz való "meredek" viszonyulások. Már a cím miatt is, hiszen ugyanezen a címen jelent meg Radnóti kötete 1938-ban. Átvétel? Hagyománykövetés? Parafrázis? József Attilától indulva, Whitmanen át, Poundig birtokolja el, hasznosítja és értelmezi újra azt a szöveg-univerzumot, melyet nem-prózának nevezünk. Ez a könyv annak lesz jó, aki folytatni tudja magában. Nem elég engedni, hogy folytatódjon, együtt kell munkálkodni vele. Ez a meredek út nyelvének aktivitása, energetikája. A közlés feláldozása, de nem oktalanul, és nem is ok nélkül. Nem-próza? A nem-próza maga az elmozdulás. Nem közlés, nem kijelentés, nem ítélet. Közelítés a nyelv felé, a közléstől távolodóban. Ez a meredek út. Szabad versnek is nevezhetném a versmondatok folytonos, áthajló lüktetését, de nem szeretem ezt a kifejezést. Minden vers a maga formájában keresi, azt, amelyben otthon van. A nem-próza a saját formája felé nehézkedik. Feláldozza magát, feláldozza versszerűségét: Mert hang és áldozat itten minden. (Prágai Tamás)