Hogy legyek hűséges fiad? - Az elégedetlen férfi panaszai ( 2012-1964 )

1937-ben a harminckét éves József Attila Hazám című ciklusában, miután hat szonettben összefoglalja az ország legsúlyosabb bajait, az utolsó, hetedik szonettet így kezdi:
S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!

2012-ben a hetvenéves Sumonyi Zoltán, visszatekintve fél évszázados költői pályájára, kiválogatja a társadalmi-politikai indíttatású, végső soron tehát a hazához fűződő viszonyt leíró verseit. Rezignáltan tapasztalja, hogy a negyvennyolc évet átfogó (2012-1964) vers-időben nemigen volt oka a hazafiság őszinte megvallására. És amikor igen, akkor is inkább csak külföldön, Helsinkiben vagy Edinburghban (most és mindörökkön örökké egyetlen hűbéruram vagy Uram, Magyarország!). De legtöbbször a féltve ostorozó elődök példájához kellett visszanyúlnia, s nagyobb ciklusaiban is Ady újságcikkeit, Bartók leveleit, Rákóczi emlékiratait és a látomásos János evangélista Apokalipszisét dolgozta fel. A tanulság pedig mindig ugyanaz Berzsenyi, Kölcsey, Vörösmarty keserű végkövetkeztetése:
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre?

Ebből fakadnak Az elégedetlen férfi panaszai, és innen a visszaolvasás után feltörő kesernyés kérdés: Hogy legyek hűséges fiad?