Miért hiányzik a nő a magyar zsidó irodalomból? Mlért hiányzik a magyar zsidó írónők írásaiból zsldó mivoltuk, illetve a zsidóságukhoz fűződő viszonyuk leírása és boncolgatása?
Az Esztertáska Zsidó Női Szellemi Műhely 2002-ben kezdett bele a feladatba, hogy összegyűjtsön és az érdeklődőkkel megosszon minél több, eddig még "elmeséletlen" női történetet. És úgy látszik, beletaláltunk valamibe, ami már nagyon is érlelődött - mintha fölemeltünk volna egy zsilipet a folyó előtt, és áradni, ömleni kezdtek a történetek.
"A női holokauszttörténetek különböznek a férfiakétól. Mi egyfolytában attól rettegtünk, hogy megerőszakolnak, és mindennél jobban ragaszkodtunk ahhoz, hogy együtt maradjunk szeretteinkkel. Mindezekből adódott, hogy néha elképesztően hősies tettekre voltunk képesek, melyek nem ritkán a krematórium felé vezető útra löktek bennünket -, ugyanakkor ezek az élmények minket, a maroknyl túlélőt belül még inkább sziklaszilárddá tettek."
Judith Magyar Isaacson, a Köszönet az életért, Egy túlélő vlsszaemlékezései szerzője.
2014. 03. 02.
Sokat olvastam a témáról, mégsem merült fel bennem, hogy ugyanazt a borzalmat eredendően eltérő beállítottságuk miatt másként élik meg (és túl) nők és férfiak. Az összevetés azért is elmaradt, mert a közzétett visszaemlékezések zömét férfiak írták. A "SÓS KÁVÉ" hézagpótló, és mindkét nembéli olvasóinak maradandó, egyúttal megrendítő élmény.