Hétköznapi józanság

Minden korban születnek poéták, de csak kevesen emelkednek a Parnasszusig. Sárhelyi Erika távol áll minden harsány törekvéstől, mégis a költőnek született lélek rendíthetetlen elhivatottságával gyűjtötte hosszú éveken át verseit, és állította össze első kötetét. Verseit közelebbről megismerve nyilvánvalóvá válik, hogy alázatban érlelődött, és napjainkra közkinccsé csiszolódott költészetével egy újabb kaput nyit a versszerető emberek előtt. A szűkebb és tágabb környezetét értelemmel, gazdag érzelmi világgal, esztétikával szemlélő ember lírai hangja szólítja meg az Olvasót. A természettel meghitt közelségben él, érzékeny szemmel, igényesen láttat. Sokszínű szőttesként teríti elénk az évszakok változékony hangulatát: egérszürkére festett novemberében szomorú fák ölelik át / a reggel koldusvállait, s forró nyarakat búcsúztató lelkében folyékony üvegként nyúlik a csend. Talán öröktől fogva keresi a hinta-magányban megbújt kacagást, érzékeli a láncok nyikorgásában hagyott nyomort, kutatja félárvaságának hiányában a ki nem mondott szeretetszavakat. Bár az idő megfoghatatlan, mert A volt és a lesz peremén / némán inog a pillanat, ebben a képlékeny valóságban mégis maradandót hagy maga után. Gyönyörű költészetet. Nagy öröm számomra költőtársam Hétköznapi józanság című verseskötete. Jó szívvel, szeretettel ajánlom az Olvasók figyelmébe. (Arany-Tóth Katalin)