Sztárok sztárfotós szemmel

Már az első találkozásunk elsöprő volt Marcival. Belépve húga előszobájába, az egyik ajtón egy rendkívüli figura rontott ki. Egyenesen egymás karjaiban végeztük. Öleltük egymást, inkább kapaszkodva, hogy fel ne boruljunk. „Szia" - kiáltott a kopasz, vastag szemüveges, vékony alak két cuppanós csókot nyomva az arcomra. "Martin vagyok." - "Brigitta" - feleltem a kortalan férfinak megkönnyebbülve, hogy csak egy ember és nem egy tornádó ragadott magával. Innentől kezdve megpecsételődött a sorsom. Már nem is tudom, volt-e idő, amikor nem ismertem és nem is hiszem, hogy lesz idő, amikor már nem találkozhatom vele. Művészetéről nem szólok, magukért beszélnek a képei. Természetesen én is azok közé tartozom, akik királynők lehettek általa, ha csak pár fénykép erejéig is. Az egyik legcsodálatosabb ember, akivel valaha találkoztam - nyoma sincs benne a rossznak, a sandaságnak. Huncutul csillogó szemében a sokat megélt férfibölcsesség fénylik. Örök, el nem fogyó energiával jön-megy a világban, váltja valóra vágyait és a miénket is. Végtelen szeretetburok veszi körül és a közelében mi is elhisszük magunkról, hogy szépek és jók vagyunk. Riegl Brigitta