Külkereskedelempolitika Magyarországon 1919-1924 - (dedikált)

A világháború előtti Magyarország - ipari termelésének a századforduló körül bekövetkezett viszonylagos meggyorsulása ellenére - legfeljebb agráripari ország volt. Lakosságának 64 százaléka foglalkozott mezőgazdasággal, iparral viszont - beleszámítva a bányászatot is - csal; 17 százaléka.1 Nemzeti jövedelmének 62 százalékát a mezőgazdaság produkálta és csak 21-22 százalékát az ipar.2 A termelés élvonalában álló mezőgazdaság technikai színvonala alacsony, a nyugat-európaihoz vagy a tengerentúlihoz képest elmaradott, struktúrája meglehetősen torz volt: eluralkodott benne az élelmiszer - ezen belül is főleg a kenyérgabona, az élőállat és a bor - termelése. Ezekből a termékekből azonban a magyar mezőgazdaság jóval többet termelt, mint amennyit a hazai piac felvehetett. Ennél fogva a megtermelt termékek igen tekintélyes része kivitelre került: a búza- és a rozstermés közel egyharmada (31-32 százaléka), az árpatermés egynegyede (22-23 százaléka), az egész bortermés jóval több mint egynegyede (27-28 százaléka).3 Az élve és levágottan exportált marhát és sertést egyaránt az állomány 20-21 százalékára lehetett tenni. Hasonló volt a helyzet a baromfi tekintetében is.4 A takarmány- és ipari növények termelése szerény méretű volt. Ezekből lényegesen kevesebb, esetleg semmi sem került exportra. Sőt, egyik-másikból - nemesített vetőmagvakból, állatokból stb. - Magyarország több-kevesebb importra szorult.