Kedves olvasó! Ez a könyv egy varázslatos utazásra hívogat. Keskeny csapásokon, hegyeken és völgyeken keresztül visz el a címben szereplő égig érő erdőbe, ahol megannyi mesés teremtmény mellett megismerkedhetsz Mittával és gyermekeivel; Majtával, a négy és fél éves tündéri kislánnyal, aki még ösztönösen érzékeli a világot és annak csodáit, és Tirmivel, a kilenc éves fiúval, akinél jobban aligha ismerheti bárki is az erdőt. És persze találkozhatsz a gyermekek édesapjával is, Nordennel, aki párjához, Mittához hasonlóan a múlt emlékeinek labirintusában próbálja ismét megtalálni a jelenbe vezető ösvényt.
Történetük segítségével újra felfedezheted az olyan elveszettnek hitt pillanatokat, mint az eső szépsége, az álmok jelentősége, esetleg egy pohár víz gyógyító ereje, vagy egyszerűen csak a hála érzése.
Ez a mese mindezek mellett nem csak, hogy újra értelmezi a hétköznapokat, a benne rejlő csodákat, a szeretet fogalmát, hanem kézen fog és egyenesen elvezet lelkünk legcsodálatosabb részeibe. Segít szembenézni saját félelmeinkkel egy olyan szellemi és érzelmi szinten, ahol ezeket a félelmeket kiválthatjuk a szeretettel.
A könyv legvégén pedig még arra is ráébredsz, hogy ez az égig érő erdő azért olyan valószerű, mert ez mind benned van jelen. A mese benned él.
Mindenkinek van egy ösvénye. Ez pedig nem más, mint az önismeret útja, mely olykor rögös és nagyon nehéz, de minden esetben közelebb visz önmagadhoz, akármit is hoz az út. Mindannyian keresztülhaladunk ezen az erdőn, de a legnagyobb részét egyedül kell megtennünk, saját utunkat kell járnunk. Persze ez egyáltalán nem a magányról szól még ha oly sokszor egyedül is érezzük magunkat -, hisz itt-ott találunk magunknak útitársakat, de velük csak ideig-óráig haladunk látszólag ugyanazon az úton, mégis másfelé.
Mindegy, hogy milyen céllal születtünk a földre, mindegy, hogy mik a vágyaink, mindegy, hogy milyen a bőrünk színe, mindegy, hogy honnan jöttünk és hová tartunk, az alapvető és legfontosabb kérdés mindig megmarad: Ki vagyok én?
Az örök kérdés, melynek megválaszolása szinte lehetetlen, hisz minden pillanatban változunk. Ezáltal minden pillanatban mások vagyunk. Mások vagyunk, ha zenét hallgatunk, mások vagyunk, ha sétálunk az erdőben, mások vagyunk, ha piacon vásárolunk, és mások vagyunk, ha egyedül vagy épp társaságban ülünk. A cselekedeteink határozzák meg, hogy kik vagyunk, mégis minden pillanatban másként határozhatjuk meg magunkat.
Minden kérdésünkre bennünk van a válasz, csak a megfelelő ajtót kell megtalálni. Az égig érő erdő éppen ehhez mutat utat. Olyan mélységekbe kalauzol el - legyél gyermek vagy épp felnőtt - ahol magad maradsz érzéseiddel, mégsem vagy egyedül. Az erdő egy nagy közösség, ahol mindennek és mindenkinek jelentősége van. Szoros kapocs van minden élő között, és egymást segítve, egymásra figyelve érthetjük meg önmagunkat, s ismerhetjük meg lelkünk titkait. A könyv szereplőiben önmagunkra ismerhetünk, s hétköznapi történeteik segítségével közelebb kerülhetünk saját világunkhoz, a végtelenhez, mely összeköt minket halandókat és nem e világiakat.
Nem kell odakint keresni, ami már eleve bennünk van. Bármikor elveszve érezzük magunkat, csak annyit kell tenni, hogy feltesszük magunknak a megfelelő kérdést, s akkor megkapjuk a választ is.
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
