Novgorod, Pszkov és az orosz Észak

A Szovjetunió népeinek vagy egyes területeinek életéről, irodalmáról, művészetéről eddig is jó néhány könyv jelent meg, a hatalmas ország térképén azonban még sokáig lesznek fehér foltok a nagy közönség számára. Ez a kötet kevéssé ismert országrész, Novgorod, Pszkov és az északorosz terület építészetének felderítésére vállalkozik.
Novgorod évszázadokon keresztül független városköztársaság volt. A kor viszonyaihoz képest demokratikus államszervezete, a fejlett kereskedelmen alapuló gazdasága kedvező feltételeket teremtett sajátos művészetének kialakulásához. Határozott megformálású, kevés építészeti elemmel, de gyakran monumentális freskóciklussal díszített templomai, amelyek egyházi funkciójuk mellett sokszor világa feladatokat, olykor a kulturális központ szerepkörét is betöltötték, nagy körzetben gyakoroltak befolyást az építészet fejlődésére. Novgorod művészetének eredményeit alakította saját körülményeinek megfelelően Pszkov építészete, de hatása számos más északi városban és kolostoregyüttesen is lemérhető. Az orosz Észak, így Vologda egyházi és világi építészetére a területet a központosított orosz államhoz csatoló Moszkva művészete is hatott, a Kizsi mai múzeumegyüttesében álló jellegzetes fatemplomok és faházak a leleményességet díszítőkedvvel ötvöző népi építészet alkotásai.
A terület történelmének és építészetének alakulását Ruzsa Györgynek, az orosz művészet szakavatott ismerőjének tanulmánya mutatja be. A sok részletfelvételt is tartalmazó képanyag Rácz Endre munkája.