Balázs Ákos aranyifjú a szerencse kegyeltje. A két világháború közötti Budapesten él, és mindig eléri, amit akar. A negyvenes évei elején jár, jól berendezett életét semmittevéssel tölti, délutánonként kártyázik a klubban, és kevéssé megterhelő szerelmi viszonyokat folytat hölgyekkel, akiket kevésbé szeret, mint amennyire őt szeretik. Egy nap azonban kézhez kap egy olvashatatlan aláírással ellátott levelet, és ezzel megszakad az idő egyhangú folyása. A levél légyottra invitálja őt egy cannes-i villába, vasárnap este 9 órára. Egy ismeretlen talányos meghívója több ezer kilométer távolságból. Ákos zaklatottságát felváltja a nyugtalanság, amelynek mélyéről rég eltemetett emlékek törnek elő. Tizenöt évvel azelőtt élete asszonyába volt szerelmes.
Ezt az asszonyt Teréznek hívták. Ákos felidézi, ahogy először találkozott vele a budapesti Ritz szállóban, vele és jóval idősebb férjével, titkáruk kíséretében. A viharos szerelmi történet több európai fővárost érintve bonyolódott Bécstől kezdve, Párizson keresztül, egészen Beaulieu-ig, ahol drámai véget ért. Itt akadt ugyanis nyomukra a férj, akinek sikerült meggyőznie Ákost az ifjúkori szenvedély labilis mivoltáról.
A fiatalember ezután elhagyta a nőt, majd házasságok és válások váltották egymást az életében, miközben az évek egyre csak múltak. Balázs Ákos elfogadja a titokzatos meghívást - melynek szerzője nem más, mint az immár jócskán megöregedett férj -, és beszélgetésük során kimondatik a keserű igazság: Ákos csak az esztétikum törvényeit követve képes élni az életét, márpedig az esztéta Kierkegaard szerint olyan ember, aki a felszínen mozogva képtelen felfogni az érzelmek mélyebb értelmét. Az egyetlen nő, akit igazán és őszintén szeretni tudott volna, Teréz volt. Rab Gusztáv regénye méltó párja Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című művének, és talán ez is magyarázat lehet arra, miért van jelen többek közt az olasz könyvespolcokon lassan 70 éve.
