Hegyháti krónikák

Hazánk egy - eddig - méltatlanul elfeledett, ismeretlen vidékét fedezhetjük fel a kötet lapjain. A táj szinte kilométerenként vált át erdőből mezőbe, lakott vidékből szőlőhegyekbe, völgyekből emelkedőkbe. Csodás vidék abban a tekintetben is, hogy a mesék, legendák földje, ahol fája lehet Béri Balog Ádámnak, ahol néhány falu saját boszorkánnyal büszkélkedhet, ahol elásott kincsekről, elsüllyedt templomokról, várakról, titokzatos gyógyítókról szólnak már-már feledésbe menő történetek. A hegyháti embert sokszor, sok módon próbálta meg a történelem, legyen az török, tatár, német vagy a saját mindenféle ura, vagy akár makacs szomszédja. Az itteni embereket keménnyé tette az idő és a föld, ami sok munkára, gyakran kevés terméssel válaszolt.