Egy mizantróp aggályai

A József Attila-díjas irodalomtörténész, a Hitel folyóirat főszerkesztője, Papp Endre esszé- és tanulmánykötetében ír Tamási Áronról, Sütő Andrásról, bemutatja Borbándi Gyula és Csoóri Sándor harmadikutas társadalmi-politikai eszményeit, illetve kultúra-kritikai elképzeléseit, kalauzt ad Nagy Gáspár transzcendens poétikájához, átfogó képet fest a magyar kulturális nemzettudat válságáról, valamint a nemzeteszme modernkori változatairól. Elárulja, mi a tizedik múzsa neve, aki homlokon csókolta a kulturális politikai irányítás
főhivatalnokát. Leleplezi a magyar művelődést a hatalmi politikai akarat alá rendelő gyakorlat természetét és káros voltát. Bevezet a Hitel folyóirat szellemiségébe, felvillantja Ágh István, Buda Ferenc, Görömbei
András, Tornai József alkotói arcélét, ünnepi szónoklatokat közöl, illetve gyászbeszédeket tart. A szerző töredelmes önvallomásokat és önértelmező gesztusokat tesz, megkísérli az elmúlt negyedszázad szellemtörténeti folyamatába helyezni saját szerkesztői egzisztenciáját, melynek folyományaként mizantrópiával vádolja magát - ám emiatt nem bánkódik.