Hugyosjózsi szülei, avagy a Markos-Nádas-sztori

Most nekem a Markosról, a Nádasról vagy a Markos-Nádasról kell ide írnom valamit?! Esetleg a Markos-Nádas-Bonczról?! De mit?! Amit Nádas kihagyott ebből a kötetből?! Akkor ez a kötet négyszer ilyen vastag lenne. A dolgom az volna: döntsek úgy, hogy ami a Nádastól olvasható, az egy vidám történet? Hofin kívül ez a két marha tudott igazán megröhögtetni! Hát akkor nem! Akkor nekem ez nem egy vidám történet. Az jut hirtelen eszembe, hogy: egyáltalán tudok én vidám sorsokról a kabaré műfajában?! (Egyről igen: a Lorán Lenkééről! Azzal kész.) Az úgy van, hogy akik odavetődnek a műfajba, akik ott képesek megvetni a lábukat, azok mind egy szálig elmebetegek. Különféleképpen, de egyként. Amikor az én lábam is megvolt vetve, én is az voltam. Markos-Nádas se normális! Meghalt Marton Frici, oszt azzal annyi is lett a Markos-Nádasnak! Senki se tudta ezt megakadályozni. Külön-külön már nem voltak erősebbek. Én se vagyok normális: még mindig várom, hogy egyszer újra azok lesznek. Ha valamiről, akkor nekem erről szól a kötet. - (Verebes István)