Emlékirataim

Akik történelmi események központjában állottak, sokszor gondolnak emlékirataik közlésére. Különösen akkor, ha a Gondviselés intézkedéséből magas kort érhettek el. Én nem annyira az évek jogán, mint inkább az átélt történelmi események tanújaként veszem kézbe a tollat. Nem lehetek laudator temporis acti, mint mások, akik szerencsésebbek voltak nálam. Emlékeim nagy részét kereszthordozások hosszú évei s a passzivitásra való kényszerítés foglalják el; a tevékenységben töltött idő valamivel kevesebb. S e szomorú korszakban, mintegy odaültetve a fekélyes Jób mellé, nem jelenthetek sok örvendetest vagy vigasztalót, kivéve az Istenbe vetett hit állandó örömét, amelytől nem tudtak megfosztani. Így tehát nem érzek keserűséget sem. A kötelesség indítását érzem, amikor egy magamban érzett elégikus csendben, a valóságot írom meg: azt, ami történt s úgy, ahogy volt.
1956-ban, szabadulásom után, a budapesti amerikai követségen megnéztem a The Prisoner" című filmet, amelynek Bridget Roland a szerzője s melyben a főszerepet a kivételes tehetségű Alec Guinness játssza; utóbbi azóta a hit kegyelmét is elnyerte.