Szinte Gábor - Erdélyen át Firenzéig

A több fejezetből álló életút-interjúból megismerkedhetünk az 1928-ban született székely származású művész családjával, a budapesti gyermekkor emlékeivel, édesapja meséivel, a kőbányai Szt. László Gimnáziumban, majd a Képzőművészeti Főiskolán töltött évekkel, tanárokkal, sikerekkel, félelmekkel. Szinte Gábor 1952-től tanít, 1955-ben Sárospataki utca című képével pályázatot nyer, Derkovits-ösztöndíjat kap. 1956 forradalma után tanulmányútra indul Olaszországba (a hivatalos szervek ezt disszidálásként tartják számon), majd 1958-ban hazatér. Jelmeztervező felesége segítségével díszlettervezőként tud dolgozni, a színház mellett intarziákkal és üvegfestéssel is foglalkozik, majd egyetemen tanít és tanszékvezetővé nevezik ki. Szinte Gábor a riportokban elemzi saját művészetét és a művészeti élet néhány jelenségét is. A kötetben olvasható a művész három művészettörténeti tanulmánya, a róla szóló cikkek válogatott gyűjteménye, a jelentősebb művek jegyzéke, az egyéni kiállítások listája és rövid bibliográfia a művésztől és a művészről.