A pekingi követség

A pekingi követség nem különbözik sokban más magyar diplomáciai misszióktól: zajlik a mindennapi munka, sorsok, életek találkoznak, esetenként ütköznek egymással. Sikerélmények, gondok, örömök, bánatok, haragok követik egymást, szerelmek alakulnak ki. A tartós külföldi élet megváltoztatja az emberek szokásait, látásmódját. Egy másik ország kezdetben ismeretlen, majd mind jobban megszokott életében, szokásaiban kell eligazodni, boldogulni, végezni a sokszor nem is egyszerű feladatokat, szót érteni az ott élőkkel. Ennyiben tehát a könyv szereplői sokban emlékeztetnek hazánk külképviseleti munkatársaira, de senkivel nem azonosak konkrétan. Gyilkosság sem történik a valóságban egy külképviseleten, ez csak a képzelet műve. Diplomáciai-kínai nyelvi tanulmányaimból következett, hogy a magyar külügyi szolgálatban eltöltött évtizedek jelentős részét, három kiküldetést, családommal Kínában töltöttem. A három részesre tervezett regény-sorozat első könyve, A pekingi követség azt az időszakot mutatja be, amikor Kína leszámolt a Mao nevével fémjelzett politikával, a kulturális forradalom katasztrofális következményeivel, majd elindult a reformok, a külföldi nyitás útján. A közelmúlt évtizedei alatt nagyhatalommá lett az ország, gazdasági, kereskedelmi óriássá, kínai emberek százmilliói előtt nyíltak távlatok. (Mészáros Sándor)