Az Árpád-kor művészeti emlékei

A középkori magyar állam történelmének első három évszázadát az őséül a honfoglaló Árpád fejedelmet valló uralkodóházról hagyományosan Árpád-kornak szoktuk nevezni. történelmünknek e korszaka határozta meg a magyar állam intézményeit, az ország képét, beosztását, településeit, úthálózatát, egyházi földrajzát. Hagyományait nemzeti tudatunk alapvető elemei között ápoljuk, írott emlékei történelmi és irodalmi források. Az e korból származó tárgyak gyakran olyan történeti tanúságok, amelyek a hiányzó írott forrásokat is pótolják: puszta létükkel bizonyítják egy-egy település vagy épület ősi voltát, vagy betekintést engednek a középkori ember életének olyan vonatkozásaiba, amelyekről nem maradt fenn, esetleg nem is készült írott feljegyzés.
Különösen igaz mindez a műalkotásokra, amelyek nem csupán történelmi dokumentumok, hanem esztétikai értékük is jelentős. Többé-kevésbé mindegyik - a legtöredékesebb is - magán viseli a régi kor valamely kézművesének, művészének keze nyomát, árulkodik eljárásairól, munkamódszereiről. E tárgyakat forgatva, alaposabban megszemlélve mintegy arra nyílik alkalmunk, hogy kívül kerüljünk saját korunkon, s egy tőlünk idegen időben találjuk magunkat. Legkönnyebben azt a vesződést, gyakorlatot vesszük észre, amellyel a régi művész anyagát formálta, s innen vezet az út eljárása tervszerűségének belátásához, szándékainak felismeréséhez. Hamarosan észlelni fogjuk, hogy ezek a szándékok számunkra sokszor idegenek, ismeretlenek, s az ismeretlen üzenet tartalmának megfejtése visz közelebb az alkotó gondolkodásának, problémáinak, mentalitásának megértéséhez. Ebben segít a művészettörténet ismeretanyaga is.