Mednyánszky László, a mai Szlovákia és a történelmi Magyarország területén született és tevékenykedő legnagyobb festőművészek egyike (1852-1919), még ma is lázba hoz mindenkit bonyolultságával, titokzatosságával, étoszával, drámaiságával, szellemi erejével és határozott egyéni művészi mondanivalójával. Ez a lelke mélyén ízig-vérig értelmiségi, arisztokrata, individualista, kozmopolita, és nomád Ahasvérus, ez az elégedetlen és szabad,
pontosabban mondva, örökké szabadság és függetlenség után áhítozó, a kor szokásai és szabályai ellen lázadó ember mindenhol otthon volt. Bárhol jól érezte magát, ahol festett, úgy a bohém Párizsban, mint a nagyvilági Budapesten, Bécsben, a végtelen magyar Alföldön, szülőhelye, Beckó romantikus zugaiban, vagy a régi családi kúriában, a Tátra-alján álló Nagyőr (ma: Strázky) kastélyában. Igyekezett megérteni a művészetet és az őt körülvevő világot, saját lelke mélységeit és rejtett zugait, a közeli és távoli embereket, kiknek sorsával szívesen azonosult. Köztük élt, és alkotott, kételkedett, szenvedett, szeretett, nekik vetette vászonra legbelső vágyait, miközben mindent lefestett, amit látott és érzett... Kereste azt a bizonyos fénysugarat a sötétségben, amellyel oly hatásosan megvilágította képeit, a fájdalmas, szubjektív módon eltúlzott látomást, amelyben kínok és szenvedések közepette megszületett a modern festő és a sui generis modern kifejezése.
Mednyánszky László életművén és üzenetén, amely a XIX. század végén és a XX. század új művészi gondolatvilága megszületésénél bábáskodott, eddig két kultúra osztozott: a szlovák és a magyar. A Duna két oldaláról származó művészettörténészek külön-külön sok időt, lendületet és tudományos erőfeszítést szenteltek életműve feldolgozásának. Ezért rendkívüli dolog, hogy hosszú évek után az életműve - történeti szempontból is új - teljes feldolgozása során Pozsony és Budapest között egy jelképes híd alakult ki, amely a közös kutatás révén összekötötte a két legrangosabb állami műgyűjtő intézményt - a Magyar Nemzeti Galériát és a Szlovák Nemzeti Galériát. A szakértők csoportja közösen munkálkodott Mednyánszky életműve új szempontú feldolgozásán, nem csupán azzal a céllal, hogy összegezze, átértékelje az eddigi ismereteket, hanem azért is, hogy az újonnan felfedezett témákat az új évezred kritikus szemszögéből elemezze, bemutassa az új tényeket és új módon fogalmazza meg Mednyánszky művészetének egyedülálló voltát.
Meg vagyok győződve arról, hogy a szlovák és magyar művészettörténészek együttműködése, közös kutatásaik egy olyan projekt beindításához vezettek, amely azon kívül, hogy segít megérteni művészettörténetünk eme párját ritkító művészi jelenségét, az egyesült Európához való egyidejű csatlakozásunkat is előremozdítja. Mednyánszky életművére ez még inkább érvényes - a festő mindenkor európainak vagy, pontosabban mondva, közép-európainak vallotta magát. Habár nem rendelkezett határozott nemzeti identitással, életműve napjainkig rendkívül határozott és különleges művészi identitással büszkélkedhet.
Ennek köszönhetően teljes joggal az európai kultúrába tartozott és tartozik. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy vele együtt mi is odatartozhassunk.
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
