Szeretem a mostohámat

Mágikus tér, asszonyi világ, érzékek bozótja

A tehetős, ereje teljében lévő don Rigoberto új asszonyt hoz a házhoz, az érett szépségű, épp negyvenéves doa Lucreciát, aki a vágy kiapadhatatlan forrását fakasztja fel urában. Rigoberto amúgy is a művészi erotika megszállottja, s a szemérmesen buja Lucreciával most a kedvenc festményei ihlette fantáziáikat is átélheti.
Az isteni pár felhőtlen nászát mintha a férfi előző házasságából való fia, Alfonsito sem zavarná meg: az angyali bájú gyermek, pontosabban kiskamasz egy percig sem idegenkedik mostohájától, sőt valósággal belebolondul. Ha csak teheti, cirógatja, öleli-csókolja doa Lucreciát, akit ez a hamvas rajongás lassacskán zavarba ejt. Érzékei ugyanis veszélyesen kellemdús választ adnak az ártatlan, pontosabban egyre ördögibbnek tetsző gyermeki ostromra. Míg aztán egy napon

Vargas Llosa erotikus kisregénye a folytatásával, a szerelem és a szeretkezés témáját minden elképzelhető formában kibontó Don Rigoberto feljegyzései-vel együtt a szerző életművének egyik legragyogóbb csúcsa: lebilincselő, zavarba ejtő, gátlástalan, botrányos, vérlázító erotikus alkotás, mely biztosan szárnyakat adó az olvasó játékos fantáziájának is