A teljes napló 1948

Az újesztendő első napja verőfényes. Mínusz három fok. Napsütés. A Gugger-hegy átlóján megyek le a völgybe. Ez a séta már olyan, mint a börtönudvaron a körözés. Az emberek lelkében zavar, indulat, tájékozatlanság. Mibe hull a világ? Háborúba vagy a kettészakadás örvényébe? Vagy lehet a végén valamilyen megegyezés, enyhülés, békeféle állapot? A Szovjetnek most nem érdeke a háború; ez minden, amibe ilyen reménykedés kapaszkodhat. De addig itt sok érték pusztul. Az esztendő utolsó napjának délutánján Bethlen Margit látogat meg. Férjéről három éve semmi hír. Azt sem tudja, él-e. Most hetvenhárom éves Bethlen. Mikor menni készül, előveszi retiküljéből férje vastag, duplafedeles, régimódi aranyóráját. Ez olyan apaóra; az én apámnak is ilyen órája volt. Az asszony keményen, sopánkodás nélkül viseli nehéz sorsát. Jó fajta ez, van tartása. (Részlet) Az elmúlt esztendő legfárasztóbb szellemi erőfeszítése számomra nem az volt, hogy megírtam a "Harminc ezüstpénz"-t, hanem az olvasmányok, melyek e munkával egy időben szükségesek voltak: így nemcsak a történelmi olvasmányok, hanem mindenekfelett az "Ószövetség", amelyet most olvastam először egészen alaposan, jegyzeteket készítettem ez olvasmányról, s nyelvi és történelmi ellenőrző olvasmányokat is adtam hozzá. Az Ószövetség világ a világban, s aki "kritikai" szemmel olvassa, megbecsülhetetlenül értékes "puská"-t kap a világirodalomhoz és az emberi történelemhez.