Horvát irodalmi antológia

Bár a horvátokkal közös, nyolc évszázados történelmünk nagyobb részében osztozunk, irodalmukról még mindig nagyon keveset tudunk. Néhány nagy személyiség - pl. Miroslav Krleza - kivételével a horvát regény- és drámaírók, lírikusok és esszéisták csaknem ismeretlenek a szélesebb magyar olvasóközönség körében. Lőkös István, az első magyar nyelvű horvát irodalomtörténet (A horvát irodalom története) szerzője és a jelen antológia összeállítója műfordítások segítségével igyekszik bemutatni a horvátok gazdag irodalmának fejlődését a kezdetektől a 20. század nyolcvanas évtizedéig. Az antológia szövegei a horvát irodalom valamennyi korszakát reprezentálják az ószláv tradíciótól a horvát latinistákon, a középkori költőkön, a reneszánsz petrarkistákon és drámaírókon át a barokk képviselőig. Az antológia három pillérre épül: Marulié, Gundulic, Krleza. Az egyes részek a hagyományos, stílus- és művelődéstörténeti, részben eszmetörténeti kategóriák szerint épülnek fel (középkor, reneszánsz, barokk, felvilágosodás, klasszicizmus, romantika, modernizmus stb.). A magyar-horvát történelmi, kulturális és irodalmi kapcsolatok a középkortól a 18. század végéig barátiak voltak, tragikus összeütközések nélkül. Mindezt az antológia 16., 17. és 18. századi szövegei tanúsítják. Az illírizmus korában viszont kapcsolataink negatív irányba fordultak. Mégis úgy tűnik, a horvát írók már az illír mozgalom idején is kétféleképp viszonyultak a magyarokhoz. Amíg Ljudevit Gaj az illírizmus zászlóvivőjének munkásságát magyarellenesség motiválja, Ivan Mazuranié magyar versekkel kezdi költői pályáját, Mirko Bogovic drámákat és elbeszéléseket ír, amelyekben nyilvánvaló jelét adja magyarbarát érzelmeinek, sőt még Ksaver Sandor Gjalski (Ódon tetők alatt c. könyvében is diszkrét rokonszenv nyilvánul meg egykori közös társadalmi valóságunk iránt. Eugen Kumicic regénye, a Zrínyi-Frangepán összeesküvés Khuen-Héderváry bánsága idején a közös horvát-magyar sorsot ábrázolja akkor, amikor a horvát szimbolizmus legnagyobb költője, Antun Gustav Matos publicisztikájában durván támadja a magyarokat. Az antológia Miroslav Krleza munkásságának keresztmetszetét prezentálja az olvasónak. A 20. századi mester a nyolc évszázados horvát-magyar irodalmi és kulturális kapcsolatok szintézisét teremtette meg alkotásaiban. Az antológia záró részében a Bethlen Gábor-díjas Nedjeljko Fabrio Város az Adrián c. regényének részleteit olvassuk.