A Gangesz partján - VILÁGJÁRÓK 66.

Ebben a könyvben indiai életem második feléről írok. Az első időkben úgy éreztem, soha nem hatolhatok át a kápráztatóan változatos felszínen. Erről szóltam is bőven a Síva árnyékában című kötetben. Arról szintén, hogy a kitűnő dél-indiai iskolavárosban, Lovedale-ban, tanártársaim, tanítványaim körében észrevétlenül megnyíltak előttem India titkai. A következő tanévre Mussoorie-ba szerződtem. A Himalája alatti iskolába, Észak-Indiába már kevesebb csodálkozással, de látóbb szemmel érkeztem. Egyre többet értettem az elragadó, gyakran szomorú, de mindenképpen rendkívül bonyolult indiai valóságból. Megtanultam, hogy a megértés és a türelem a véges ész tiszteletadása a végtelen élet előtt. Az emberek így közelebb éreztek magukhoz, és fesztelenül beszéltek gondolataikról, gondjaikról, örömeikről. Az iskolában tanártársaim; a Gangesz-völgyi Hardwarban az öreg bráhim családfő; a folyó partján a szent guru; a mozlim kereskedő Jaipurban; Lucknow-ban a milliomos, Banarasban a tisztviselő; Santiniketánban a filozófus; a prostituált Calcuttában; a kulik az utcán; alkalmi útitársaim a vonaton, az autóbuszban. Beszéltek a templomok Puri, Bhubaneswar városokban, Konarakban a Napisten templomának világhírű erotikus szobrai, és Buddha első prédikációjáról Sarnath romjai.