Az összetört szívek vallomása

365 nap elég ahhoz, hogy az orvosok kigyógyítsanak önmagamból?  Képesek arra, hogy megváltoztassák az elmémet? Képesek arra, hogy kivezessenek a magam alkotta labirintusból, vagy a hátralevő életemet abban az útvesztőben, tudatlanul kell leélnem? Azóta is bennem kavarognak megválaszolatlanul a kérdések... Már találkozhattál a történetemmel, amelyben az én szememen keresztül láttad az életemet, érezted a fájdalmamat, a szomorúságomat, a szerelmemet. Azóta ismét eltelt egy kemény év. 365 nap. Újabb egy év az életemből, amit gyógyulásra szántam. Az utolsó kezelés után egy dologban biztos voltam: nem szeretnék többé abban a gödörben vergődni, ahova kerültem. És hogy mit sikerült azóta elérnem? Tarts velem, és tudd meg az igazat! Még a legreményvesztettebb helyzetben is kisüt a nap. De ugye tudod, hogy táncolnod kell az esőben, hogy lásd a szivárvány csodás színeit? Viharban táncoltam, bőrig áztam. A szívem tavaszi szélben boldogan lüktetett, addig, amíg... olyan dolgok nem történtek, melyekre még én sem voltam felkészülve.