Leleteim

Telkes Margit Leleteim című novelláskötete önterápiából született irodalom. "Leletei" talán ezért mágikusak. Orvosi szemmel negatívak, irodalmival pozitívak, vagyis mindkét szempontból a folyton veszélyeztetett élet kiegyensúlyozott működésére utalnak. De leletek úgy is, mint tapasztalatemlékek, melyek a szerző témáiként - abból a másik, régi életéből - éppen azért merülnek föl, hogy írói alapanyaggá válva immár az írói tehetség fordíthassa őket a szavak nyelvére. Az író fölismerte a teljességre törekvés akarásának csapdáit, fölfedezte, hogy a kevésben, a kicsiben, a töredékben, a hétköznapiban, az emberi tekintetben, a kéz rezdülésében, egy cserép virágban, a megszokottban vagy éppen a szokatlanban, a részletben van a teljesség és a megismerés lehetősége. Telkes Margit ezekben az írásaiban élve boncol, mégis olyan biztos kézzel és fájdalommentesen, hogy minden vágás után varázsütés a beforradás, az ejtett seb nem sajog. A megszületett mű egészében betartatik az ígéret: minden összetöretettség után valamiféle fölépülés következik.