Zsidótörvények - zsidómentők

Sok könyv szól a XX. századi nagy népírtás szörnyű folyamatáról, a Holokausztról. Fogynak a megemlékezők, gyarapodnak a különböző terjedelmű, célú és színvonalú kiadványok.

Lebovits Imre : Zsidótörvények, zsidómentők címe könyve nem tartozik ezek közé, nem sorolható a vészkorszak irodalmának eddigi csoportjai egyikébe sem. Az Ex Libris kiadónál megjelent kötet nagyobb része a jeruzsálemi Jad Vasem magyar kitüntetettjeinek állít emléket, Komoróczy Géza professzor szép előszava szerint Pantheon, azoknak a magyaroknak a dicsőségcsarnoka, akiket holtukban, életükben Izrael Állam a megmentettek tanúsága alapján, szigorú elbírálási eljárásban kitüntetésre méltatott.

Szól a könyv arról is, miért volt szükség az ő önfeláldozásukra, nemegyszer hősiességükre, hogyan alakult ki az életveszély nagy tömegek számára. Zsidótörvények, munkaszolgálat, vesztőhelyek szomorú összegzése a könyv első felének feladata. Párt- és kormányprogramok, választási eredmények jelzik a közgondolkodás manipulálását, amely a szintén részletesen elemzett zsidótörvényekhez vezetett, egészen a tragédia 1944-es végkifejletéig.

Ekkor már sok a fővárosi rendelet, annál inkább hiszen a vidékiek már gettóban, később deportáló marhavagonokban vannak: csillagos házak kijelölése, élelmiszerjegyek megvonása, budapesti gettó és közvetlenül az ostrom előtt a zsidó utcanevek megváltoztatása.

Hadtörténetileg is érdekes a munkaszolgálattal foglalkozó fejezet. Utasítások rontják az amúgy is embertelen bánásmódot, amelyet a parlamentben Baky László még súlyosbítani akar. Esettanulmányok mutatják be Muray Lipót nagykátai poklát és a harctéri rémségeket. Nem feledkezik meg Nagybaczoni Nagy Vilmos és tiszttársai érdemeiről a munkaszolgálatosok érdekében, akik sajnos nem tudták a többséget megmenteni a 4. fejezetben Kamenyec Podolszktól Pusztavámig felsorolt tömeggyilkosságoktól. A volt muszosok néha már csak hozzátartozóik iszonyú kínzásokról, oktalan megalázásokról számolnak be, emberi sorsok villannak fel a könyv lapjain.

Nagy értékű a könyv második felét kitevő 700 zsidómentő története, amelynek bevezetése összefoglalja a próbálkozásokat, amelyek sajnos a fővárosra korlátozódtak.

Külön alfejezetek szólnak az elkülönített százezrek szörnyű körülményeiről, de külön köszönetet mond a budapesti mentőszolgálatnak, akik néha rendőrökkel együtt adtak segítséget.

Felsorolja a Yad Vashem Intézet kitüntetettjeit, cselekedeteik leírásából kibontakozik ennek a sötét korszaknak a története. Zömük budapesti, vidéken nehezebb volt embereket rejtegetni. Pártfogoltjaik általában életben maradtak, kézenfekvő a tanulság: ha többen lettek volna ezek az Igaz Emberek, akkor biztos sokan túlélték volna a megszállást és a nyilas uralmat.

Dokumentumok zárják a kötetet, megrázó szemelvények hozzák közelebb az eseményeket, kronológia, térkép, irodalomjegyzék segít a tájékozódásban.

Róbert Péter (or-zse)