Az illatos kimonó

Lehet, hogy a Miami helyszínelők a hasukat fognák nevettükben, elolvasván L. J. Rowland krimijét, de azt el kellene ismerniük, hogy a történet sok tekintetben izgalmasabb, mint korunk detektívregényei. A pengeéles logika, amely Szano detektívet, a sógun legmegbízhatóbb nyomozóját jellemzi, mindenképpen tekintélyt parancsoló. 1694, a császárság központjának számító Edó vára körül tombol az erőszak. Két klán vetélkedik a hatalomért, ahol a feltételezett politikai gyilkosságok hátterében a legegyszerűbb emberi ösztönök, vágyak és akarások állnak. Főhősünk a két erő nyomása alatt, lényegében magára hagyatva boncolgatja a szálakat, amelyek nemegyszer nemi perverziókig, titkos légyottokig, törékeny szövetségeikg vezetik el. A mindenható érdekszövetségek melyek a japán társadalomban ma is jelen vannak számunkra is nagyon ismerősek, amire persze könnyűszerrel mondhatnánk, nincs új a nap alatt. Hogy ez Az illatos kimonó esetében mégsem teljesen igaz, az a szerző tökéletes kor- és helyismeretének, valamint a nagyon mély, emberi motívumok felvonultatásának köszönhető. Mire végigolvassuk a regényt, lényegében az összes szereplő érdekeit, cselekedeteik mozgatórugóit megértjük mint ahogy azt is, hogy lehet krimit írni vérben tocsogás nélkül is. Az illatos kimonó nem csupán egy egzotikus ruhadarab, hanem kulcs egy olyan világhoz, amelyről a nyugati társadalmaknak lassan már csak emlékeik lesznek.