Kutyagondolatok nyomában

Bár több tíz­ezer év óta tár­sunk, a tu­do­má­nyos ér­dek­lő­dés mind­má­ig el­ke­rül­te. Az utób­bi tíz év azon­ban for­ra­dal­mi vál­to­zá­sok kez­de­tét jelzi. Vajon mi az, ami ennyi­re von­zó­vá teszi az ember szá­má­ra a ku­tyát a világ min­den táján? Se­gít­het-e a mo­dern tu­do­mány e kér­dés meg­vá­la­szo­lá­sá­ban?Eto­ló­gu­sok, pszi­cho­ló­gu­sok, ál­lat­or­vo­sok, szo­cio­ló­gu­sok és fi­lo­zó­fu­sok egy­más mun­ká­ját ki­egé­szít­ve igye­kez­nek fel­tár­ni az em­ber-ku­tya kap­cso­lat evo­lú­ci­ós moz­ga­tó­ru­gó­ját, a há­zi­a­sí­tás sze­re­pét és ha­tá­sát, il­let­ve a kutya vi­sel­ke­dé­sé­nek bio­ló­gi­ai alap­ja­it. Köz­ben pedig ki­de­rül, hogy az ember nem egy­sze­rű­en ku­tyát ,,csi­nált" a far­kas­ból, hanem egy­ben a saját maga ,,ké­pé­re" is for­mál­ta.Ebben a kis kö­tet­ben az ELTE Eto­ló­gia Tan­szé­ké­nek mun­ka­tár­sai több mint tíz év ku­ta­tá­si ered­mé­nye­it fog­lal­ják össze. A hazai eto­ló­gia külön si­ke­re, hogy e te­rü­le­ten élen­já­rók va­gyunk, és a be­mu­ta­tott munka döntő része itt­ho­ni ku­ta­tá­sok ered­mé­nye, amely­hez ren­ge­teg ku­tya­sze­re­tő ember is hoz­zá­já­rult.