Ha én gazdag lennék... - A gazdagodás története és közgazdaságtani megközelítései

Bevezetés "Talán nincs a világon, aki - nyíltan vagy titokban, legalábbis a lelke mélyén - ne vallaná be: szeretne gazdag lenni. Mit is jelent gazdagnak lenni? Erre a kérdésre a gyermek, az ifjú, kamasz, a felnőtt másként felel. Sőt, más erre a válasz Amerikában vagy Kambodzsában, és eltérő a válasza a ma emberének vagy mondjuk, sok száz, illetve több ezer éve élt ősünknek. Ki gazdag ma Magyarországon? A középiskolás, az egyetemista azt feleli erre: akinek több emeletes ingatlana, többek között Budán hatalmas villája van, alkalmazottakkal, a Loire völgyében kastélya, kimeríthetetlen bankszámlái, 4-5 kocsi, köztük a legújabb luxus Mercedesszel és/vagy terepjáróval stb. A mai magyar „módosságnak" elkerülhetetlen kiegészítője az is, hogy folyamatosan olyan jövedelemre kell szert tenni, ami jóval az átlagon felüli fogyasztást biztosít. A Pireneusokban élt középkori pásztor szemében a módos gazda a szinte megszámlálhatatlan állatból álló nyáj birtokosa volt, takaros kis házzal, földdel és megfelelő létszámú cselédséggel. Ugyanezen vagyon azonban egy nemes úr számára igencsak szerény lehetőségeket biztosíthatott, hiszen az egy-egy, kisebb vagyont érő ruházaton, fegyverzeten kívül a rangot úri módon kifejező kíséret és katonaság folyamatos biztosítása mellett a vár és hűbéri kötelességek fedezésére a nagybirtok mint jövedelmi forrás elengedhetetlen volt. Ha nem folyt be elegendő pénz az adóból, egy kis rablás, fosztogatás, szabad préda sosem volt idegen a nemesi jövedelemszerző magatartástól. A búzát, barmot elhajtani a falvak szegény népétől fáradságosabb dolog volt, mint a kis helyen elférő arany, sőt gyémánt és más drágakövek összegyűjtése díszes ládikában, melyek egy-egy picinyke darabjáért csodákat lehetett vásárolni. A királyi udvar legféltettebb, legsejtelmesebb titkok övezte területe volt a kincstár."