Mintha meséből pattantak volna elő...
A Védegylet szárnyai alatt, kisebb-nagyobb városokban, falvakban, tanyákon, egyébként függetlenül tevékenykedő baráti társaságok, társasházak, egyesületek, szociális szövetkezetek történetei elevenednek meg, rejtettebb és egyértelműbb tanulságokkal. A kötet komposztmodern, kiszínezett, de komoly igazságmaggal rendelkező történetei a közösségi mesélés hagyományát igyekeznek mai környezetbe ültetni.
A mesékben és mellett megjelennek praktikus útmutatók (magfogás, városi kertészet, vagy épp egy bevásárlóközösség megszervezése), receptek ("adalékanyagmentes" házimajonéz, sőt, egy spenóttal is helyettesíthető mángold-csoda elkészítési módja), és rég elfeledett mesterségek és tájfajták mai művelőinek tanácsai. A főhősök és a helyszínek között ott vannak a budapesti Grund kertészei, a Prezisek által is segített bagi Bagázs jólműködő felzárkóztató programjai, vagy a Wakarland képében megjelenő kispesti Wekerletelep küzdelmei, és még sok-sok hazai kisközösség.
Távoli tájak és tájfajták történetei
Természetesen, a műfajhoz híven az utazás, vándorlás motívuma is átjárja a történeteket: nemcsak hazai tájakról, távoli kontinensekről is olvashatunk érdekességeket. A paprika valódi őshazájából, dél-amerikából a baniwa indiánok mítikus hősein keresztül tanulhatunk az emberek, állatok és növények egymásrautaltságáról. És elszórva találhatunk benne a padlizsán (törökparadicsom illetve tojásgyümölcs) őshazájából, Indiából, azon belül is Elephanta szigetről a brit költő és professzor John Drew tollából származó meghökkentő meséket. A beszélő fa történetét Burkina Fasó-ból csempésztük át, és egy GPS-adóval felszerelt kakukk útját is követhetjük Afrikába, melyet Malcolm Green öntött meseformába.
A madártollforgatókról
A közösségek meséit írta, szerkesztette, és át-meg-átírta Kovács Kinga, aki a közösségi Tilos Rádió irodalmi műsorainak Sanyi álnevű szerkesztője, DJ, szövegíró-fordító, aki a művészeti és társadalmi sokféleség csodálata után pár éve fordítóként csöppent a biológiai sokféleség és a fenntartható fejlődés bűvkörébe, részben ennek eredményei ezek a mesék is. Továbbá Bumberák Maja, hivatásos mesemondó, többek között a Meseszó Egyesület alapítója, és aStorytelling and Peace Council tagja. A külföldi szövegeket is ők fordították angolból.
A mesék tele vannak idézetekkel, visszhangokkal, áthallásokkal és újrafeldolgozásokkal. A fejezetek magyar- és világirodalomból szemezgetett címei és mottói üde felütésként szolgálnak egy-egy témacsokor varázsos világához. Természetesen a mesék és a fejezetek is a sokféleséget képviselik: van köztük hosszabb, rövidebb, komolyabb, könnyedebb, elgondolkodtatóbb és megdöbbentő, különböző hangulatokra, célokra és pillanatokra. A sokszínű kiadványt Gévai Csilla játékos illusztrációi teszik még egyedibbé.
A történetek változásra késztetnek bennünket is. Sokan vagyunk, sokfélék, és mindenki hozzátesz valamit, így ahogy mondják a bölcsek: kerek a bolygó. A mesék szimbólumvilága megnyitja a lelkünket, és más típusú megértésünk lesz az életünk komplex folyamatairól.
Idézetek:
"Volt egyszer egy kakukktojás. Már átalakulófélben volt. Egyszerűen minden afelé mutatott, hogy: Eljött immár az idő, tessék kibontakozni, megtalálni helyed a nagyvilágban! ahogy belsője diktálta. De vigyázz! folytatta valami belülről, nem érezte pontosan, hogy a sárga vagy a fehér részről érkezett-e a rezgés..." (Az átalakuló kakukktojás, avagy miből lesz a cserebogár)
Aztán ott van az a gyönyörű hang, a méhzümmögés! Úgy hangzik, mint egy mély méhmantra... Hát még a méhek tánca! Igazán feltalálhatná már valaki a műhészkedést is a méhész tudomány és művészet egyesítését! (Egy német méhecske esete a japán akácokkal-teli Budapesten)
Vándorlásai során több helyen is látott például olyat, hogy komor, kemény betonra építettek kertet. A termőföldet zsákokba vagy faládákba rakták, és abban gazdálkodtak ezeket is mind rendre feljegyezte. Inkább csak sejtette, milyen jól jönnek az ilyen mozdítható dolgok, de nagyon tetszett neki ez az egész mozaik. (Az elvarázsolt majom mindenkori megjelenése, avagy Hogyan gründoljunk állati jó konyhakertet)
Egyszer van, hol nincs, egy holdbéli kietlen tájon, ahol apadozik a bányakincs, és nagy Úr a Nincs, de tényleg: itt már szinte semmi sincs. Csak a messzeségben lengedező megtépázott óriásplakátok melyek az intergalaktikus betolakodókat hívatottak elriasztani... mindhiába. Tátongó szupermarketek pislákoló fényei... Az egykori mezőkön már csak a térerő uralkodik... (A Szuperhősök tervei)
És ezek mind összefolynak egy termékeny 150 oldalas könyvbe, mely a Védegylet és a Katalizátor kiadó gondozásában jelent meg, természetesen újrahasznosított papíron.
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
