Édes Anna

,,Egy téli vasárnap délután a szobája díványán heverésztem, ő pedig az íróasztalnál ült, cigarettázott és dolgozott. >>Most mindjárt azt fogja mondani, Manyikám, adj egy kis sötét kávét<< - gondoltam magamban, pedig álmos vagyok, semmi kedvem fölkelni, kávét készíteni. Vasárnap délután van, a lány nincs idehaza, mégis nekem kell megcsinálnom azt a kávét, s ki tudja, még hányszor ma délután. Ábrándozni kezdtem. Arra gondoltam, milyen jó volna egy cselédlányra szert tenni, aki sohase megy el vasárnap délután, s ki, mint valami gép, egyéni életének és kívánalmainak legkisebb jele nélkül, mindig, mindent tökéletesen elvégez [...] egyszerre hirtelenül felvillant bennem az a gondolat, hogy ilyen leányt nem mernék a házamban tartani, mert aki ennyire öntudatlan, az éppen öntudatlanságában valami rémült cselekedetre képes.,, - meséli Harmos Ilona az Édes Anna születéséről. Kosztolányi már másnap elkezdte kidolgozni ezt a témát és a novella egyre nőtt, színesedett, míg végül a XX. század egyik legizgalmasabb magyar regényévé nőtte ki magát. A történet a Tanácsköztársaság bukásának idején kezdődik a zűrzavaros Budapesten, mikor az urak és a szolgák újból helyet cseréltek és mindennek vissza kellett volna kerülnie a rendes kerékvágásba, de már mindkét oldal megízlelte, milyen a másik cipőjében élni. Anna, a kis cselédlány pedig csak dolgozott, szorgalmasan, fáradhatatlanul, csendesen, mint egy gép, míg egyszer csak valaki észrevette pár pillanatra...