Salamon király gyűrűje

Salamon király, mint írva vagyon, társalgott az állatokkal, a madarakkal, a halakkal és a férgekkel. Hát ehhez én is értek. Valamennyi állattal ugyan nem tudok társalogni, mint állítólag az öreg király annak idején, vagyis nem tagadom, e téren hátrányban vagyok. Hanem azzal a néhány állatfajjal amelyet jó ismerek, egészen tűrhetően beszélgetek, ráadásul ehhez még varázsgyűrűre sincs szükségem. Ebből a szempontból tehát én vagyok fölényben, annál is inkább, mivel az öreg király a gyűrűje nélkül még legmeghittebb állatismerőseinek beszédét sem értette volna meg. Az élőlények mindenféle bűbájosság nélkül is a leggyönyörűbb történeteket mesélik az embernek, magát a valóságot.

Konrad Lorenz, az összehasonlító viselkedéslélektan megalkotója, nemcsak rangos tudós, hanem sikeres író is. Könyvei, amelyekben az állatok szokásairól ír, évek óta világszerte bestsellerek. A nagy tudós seewieseni háza Noé bárkájához hasonlít, mindenféle állat megtalálható ott, és ezek mélységesen ragaszkodnak gazdájukhoz, tanítójukhoz. Igaz, nem könnyen elviselhető egy "rendes" háztartásban ez az együttélés ennyiféle állattal: A hálószobában éjszakázó vadludai hajnalban nagy zajjal repülnek ki az ablakán, a kakadu minden hozzáférhető gombot letép, a bájos kis énekesmadarak nem sok tapintattal "kezelik" a szőnyegeket és a bútorokat. Bizony rengeteg bosszúság is akad tehát. Világhírű szerzőnk sok humorral és öniróniával ír e kellemetlenségekről - de mint állatbarát őszinte szeretettel, ragaszkodással mesél két- és négylábú "társairól". Ezekben a történetekben természetesen ennél sokkal több is van: az olvasó megismerkedik az állatok nagyon is differenciált életmódjával, viselkedésformájával.