Zsidók az Északkeleti-Kárpátokban - Kárpátalja a 16. századtól a 19. század közepéig

Komoróczy Géza könyve egy ismeretlen világot mutat meg az olvasónak. Nem mintha Munkács és Huszt, Verecke és Kőrösmező, a Fekete-Tisza és a Latorca ismeretlen volna, s tudott az is, hogy a 19-20. században voltak nagy zsidó községek ezen a tájon. De eddig alig esett szó a zsidók legrégibb történetéről az Északkeleti-Kárpátokban, erről alig lehetett tudni valamit. A könyv a térség zsidó történelmének legkorábbi évszázadairól szól, a 16. századtól a 19. század közepéig, benne a mai Kárpátaljával, amelyet csak a 20. század eseményei hoztak létre, s a vármegyéiben (Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros) élő zsidók szoros kapcsolatban álltak a szomszédos Sáros, Zemplén, Szatmár, a határ mentén pedig Kis-Lengyelország, Halics-Galicia, Podólia, Bukovina zsidó világával.
Megjelennek a könyvben korcsmáltatási szerződéseikkel Thököly, Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferenc zsidó bérlői, országos vásárokon és kis hegyi falvak mindennapjaiban a zsidó kereskedők, mesteremberek, marhakereskedők, kaftános földművesek, feltűnnek a tiszai zsidó tutajosok, köztük, pontos illetőségükkel, a leghíresebbek, akiket a tiszaeszlári perben hamis váddal bíróság elé állítottak.
A könyv egy ismeretlen zsidó történelem színes lapjait és színes alakjait mutatja meg az olvasónak. Folytatása a Zsidók Kárpátalján. Történelem és örökség, a dualizmus korától napjainkig című kötetben.