Kóbor bolygó - Versek

Odüsszeusz hajósa

Elhamvadt idők hajósa lennék?
Kilőve alólam a hajdani büszke tízárbócos?
Roncsokba kapaszkodva partra evickélő hajótörött lakatlan szigeten,
az ágyúk, atombomba, infrafegyver nélküli Európa,
emberszabású viadal, Odüsszeusz utolsó hírvivője,
ki vizes-sárosan végső törött hajódeszkát
szorongatva partra támolyog?
Magamba kergetve most épphogy csak elvagyok,
mint szobába bezárt szél, kerengek bútorokba botolva,
rám kulcsoltak katonák-rendőrök ezer bilincset-lakatot.
Fogmosás, viráglocsolás, bevásárlás, köznapi teendők
enyvezik össze miszlikbe szabdalt napom,
kókadó muskátlik, vízért esengő petúniák
könyörögnek hozzám az ablakrácson segedelemér.
Gyors iramlású szkúnerek, karavellák, ti segítsetek,
dagadó vitorlákkal odakinn még rám vár a szabad szél,
nekem kéklik a tágas tenger.