Kardélen, kardhegyen - (Bocsák Miklósnak dedikált)

Részlet:
"Kovács Tamás:
- Az első nagy csalódás akkor ért, amikor az 1964-es tokiói olimpia előtt meghívtak Tatára, edzőpartnernek. Egészen más világ fogadott, mint amihez korábban hozzászoktam. Mintha nem is vívók közé kerültem volna, úgy éreztem magam. Lehet, hogy egy kicsit el voltam kényeztetve attól a légkörtől, ami a Vasasban uralkodott - nálunk ugyanis nem volt különbség az "öregek" Delneky, Keményvári, Kardos, Demeter Dodó bácsi, aztán a fiatalok, Meszéna, Kovács Attila és jómagam között -, de aki a Pasaréten valamire már vitte, ez még nem jogosította fel arra, hogy magasan hordja az orrát. Nálunk nem volt divatban az edzés utáni hazarohangálás; kialakult egy igazi, barátságon és megértésen alapuló társasági élet. Tata hozta az első csalódást. Ott találkoztam azokkal a Vasason kívüli, kimagaslóan jó vívókkal, akik akkor a "krémet" jelentették."