Hortobágyi Nemzeti Park

Hazánk első és mindmáig legnagyobb Nemzeti Parkját 1973-ban hozták létre 52 ezer hektáron. Az alapításkori terület teljes egészében UNESCO Bioszféra Rezervátum, egyharmada nemzetközi jelentősógű vizes élőhely, melynek védelméről a Ramsari Egyezmény is intézkedik. A Hortobágy az ember és természet tartós együttélésének kiemelkedő példájaként 1999 decemberében kapta meg az UNESCO "Világörökség része" címet.

A kiterjedt természetes gyeptársulásokkal borított legelőkön az egykori vadon élő patásokat (vadlovak, őstulok) háziállatok: szarvasmarhák, juhok helyettesítik, melyek közül az őshonos fajták, mint a szürkemarha, rackajuh kiemelt szerepet kapnak.

A Hortobágyi Nemzeti Park legfontosabb feladata, hogy a területét körülölelő szántóföldek tengerében őrízze az egykori Alföld természetes képét, és fenntartsa a hazánk által is aláírt Riói Egyezményben lefektetett alapelvek szerint a vadon élő állat- és növényfajok, élőhelyek változatosságát, a biológiai sokféleséget.