Minden fiú életében - szerencsés esetben - ott van az édesapa, az a férfi, akit akaratlanul is követhet, aki irányt mutat, segít eligazodni a világ dolgaiban. Én is édesapámat követtem. Ugyanakkor hálát adhatok a sorsnak, hogy volt még egy ember az életemben, egy edző, egy csodálatos edző is, aki fogta a kezem. Ez a könyv viszont aligha születhetett volna meg, ha ez a kötődés csak engem érintene.
2011. július 28-án, Farkasréten, a temetése után beszélgettünk ifjúsági Európa-bajnok csapattársaimmal - róla. A temető örök nyugalmat árasztó csendjében, egy férfikönnyekkel teli, megrázó temetési szertartás után, egykori játszótársaimmal emlékeztünk tovább. A körülöttünk hazafelé hömpölygő fekete tömeg közepén, azzal már mit sem törődve, talán én kezdtem el mesélni, feltoluló élményeimet, azt, hogy mennyire közel állt hozzám. Kovács Ervin, Petry Zsolt, Krizán Sanyi, Zsinka Jani, Deák Sanyi egy darabig némán hallgattak, majd kis idő múlva egymás után kezdték mesélni, hogy miért érezték úgy, hogy ők voltak a kedvencei. Őszintén magamba nézve, mondhatom, egy pillanatig sem voltam féltékeny, sőt roppant jóleső volt, hogy ilyen sok játékosát tudta megajándékozni ezzel az érzéssel. Szerettük őt. Szerettük mindannyian, mert szeretett bennünket, és szeretetre méltó volt. Nem hibátlan, de jó edző és kitűnő pedagógus, igaz ember volt. Erről szóltak a történetek, amelyek hol könnyeket csaltak a szemünkbe, hol mosolyt rajzoltak a szánk szegletébe.
Édesapám már rég elment az élők sorából. Halála óta is eszembejut a kérdés: vajon mi van most, s mi lesz ezután? Ifista koromban, fontos alkalmakkor, apu mindig felhívta Berci bá'-t. Te jó ég, hogy szégyelltem én ezt akkor! Most viszont boldog lennék, Istenem, de boldog, ha még akár csak egyszer, egyetlenegyszer is beszélhetnének egymással...
Ez a könyv egy teljes életet élő, sikeres és boldog ember életének krónikája. Aki ugyan soha nem elégedett meg önmagával és az elért eredményeivel, de mindig tudott örülni és örömöt szerezni másoknak. Tudott tanulni és tanítani. Győzni és veszíteni - bölcsen, szerényen, méltósággal. Ez a könyv bár kicsi, de hitem szerint jelentős eszköz Berci bácsi örökségének, emlékének ápolására. Olvasása közben érthetővé válik, hogy miért szerettük és tiszteltük oly sokan, idehaza és szerte a világban. Bicskei Bertalan szellemiségének megőrzése a mi feladatunk, sőt soha el nem múló kötelességünk! Mindazoké a szerencsés sokaké, akik ismerhették, és akik végtelenül sokat kaptunk tőle. S remélem, a könyv elolvasása után még többen leszünk. - (Kovács Kálmán)
+ Mutass többet
- Mutass kevesebbet
