Jegyzetkönyv - Vasárnapi publicisztikák

Vasárnapi jegyzet - Kipke Tamás olvassa fel írását... A másfél éve hétről hétre elhangzó hosszabb-rövidebb publicisztikák kötetbe szerkesztését nem indokolja semmi más, csak az, hogy a szó elszáll. A papíron rögzített írás pedig - legalább egy ideig - megmarad. Ha nem is addig, mintha kőbe vésték volna. De a publicisztika nem is a kőbe vésett igazságok műfaja.
Az elfutó pillanat ihletében fogant írások azonban - szerencsés esetben - valamivel túlélik a pillanatot. Hátha érdemes arra legalább egyik-másikunk, hogy a hallgató olvasóként is találkozzék vele. A szerző - saját bevallása szerint - elsősorban nem töprengéseinek végeredményét akarja hallgatóira-olvasóira testálni. Inkább töprengésre szeretné késztetni őket is. Bátorítva, hogy végére járjanak saját gondolataiknak ("ne tessék félni, legfeljebb kicsit fog csak fájni") - megosztva velük ennek örömét.