Inga

Tíz évvel ezelőtt jelent meg Keresztes Ágnes első és mindeddig egyetlen verseskönyve. A költőnő, aki állig hétköznapban a gyermekeiket magányosan nevelő asszonyok sorsát énekelte meg, azoknak életét, akiknek nem gyújtott csipkebokrot Isten, azóta keveset publikált vagy úgy is mondhatnánk, csak akkor írt verset, ha feltétlenül szükségét érezte: nem engedett kitűnő formaérzéke, látszólag oly könnyű tolla csábításának.

Új versei, amelyeket most kötetbe gyűjtött, szervesen kapcsolódnak az indulás problémáihoz és hangjához, de egyszersmind új élethelyzetet, gondolatokat, érzelmeket és új esztétikai tájékozódást is tükröznek. Az 1970-es évek elején keletkezett költemények a népi szürrealizmus formai kísérletezésének továbbfejlesztéséről tanúskodnak, de merőben egyéni tónusban: Keresztes Ágnes verseit különös humor lengi be, amely varázsos, játékos lebegést biztosít dalainak. Az utóbbi két-három esztendőben született verseinek két nagy témája az inga-sors mint a cím is jelzi , a Budapest és vidék között ingázó emberek gyökértelensége vagy inkább kettős kötöttsége és a fiatalságtól búcsúzó asszony rezignációja, nosztalgiája.

Keresztes Ágnes az 1960-as évek derekán jelentkezett, versei különböző budapesti folyóiratokban és napi-, hetilapokban jelentek meg. Egy ideig a budapesti rádiónál dolgozott, később a szolnoki stúdió munkatársa volt. Halálod ellen című verseskötete 1969-ben jelent meg a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában.