Válogatott novellák

Joggal kérdezheti az olvasó, hogy mit keres Kemény János válogatott novelláskötete a Székely Könyvtár sorozatban. Nem volt székely, s ha azt vesszük, hogy Amerikában született, igazából még csak erdélyi sem. Mint írja, kakukktojás volt egész életében: ha valahová, akkor a szíve egy életen át szülőfalujába, Alsójárába húzta vissza. Sajnos, mondja, különféle körülmények folytán soha nem adatott meg neki, hogy vissza is térjen gyermekkora kedves helyszíneire. Mondhatni tehát, hogy kakukktojás Kemény János ebben a sorozatban is.

Mentségére legyen mondva, hogy székelyeket gyakran felvonultat novelláiban, legtöbbször előnyös pózban vagy beállításban. Hozhatnék példákat innen is, onnan is, de itt inkább mégis az önéletírását idézném, amelyben ugyan egyetlen székely emberről emlékezik meg hosszasabban, de akinek a személyéhez később is vissza-visszatér, mindig a feltétlen tisztelet hangján. Kolozsvári kollégiumának egyik tanáráról, a kibédi származású Seprődi Jánosról van szó. Kemény János nem volt székelypárti, mint ahogy nem volt román- vagy tótpárti sem. Őt elsősorban az egyes emberek, sorsok, jellemek érdekelték. Némelykor ugyan belevetít hőseibe nemzeti szterotípiákat (a székelyekbe jellemzően az állhatatosságot, kitartást és konokságot), de ezeket ilyenkor is felülírja az egyes személyek saját jelleme és habitusa. Seprődi tanár úr sem pusztán csak azzal érdemli ki a tiszteletét, hogy székely. Sokkal inkább azzal, hogy fajtájának ismert konokságával, fáradalmakat és nélkülözést is vállalva, egész jövedelmét rááldozva saját népének hagyományait kutatja.