Capillária

Swift Gulliver-je, (az első teljes Gulliver magyarul) 1914-ben jelent meg. Karinthy, a fordító, munkája végeztével sem tudott elszakadni kedves hősétől és kedves írója stílusától: testére szabott ruhaként ölti magára a swifti formát, hogy a parodizált paródia kétszeresen személytelen stílusának védőrétege mögül a legszemélyesebbről valljon - a világ fölötti kétségbeeséséről. Az Utazás Faremidóba, ,,Gulliver ötödik útja" 1916-ban jelent meg. Keserűsége is méltó a Swiftéhez: a háború iszonyata közepette az emberiség teljes pusztulása reményként rémlik fel benne. A háborút gyűlölő Karinthy, hogy racionalista meggyőződését átmenthesse, az ember biológiai létét utasítja el. Végleges pesszimizmusában ez az optimizmus mozzanata: hit a ráció érvényében. A világűr után Gulliver következő útja, az utolsó, a tengermély birodalmába vezet. A világűr után Gulliver következő útja, az utolsó, a tengermély birodalmába vezet. ,,Hatodik" útirajza, a Capillária (1921) több annál, aminek tartani szokták: a strindbergi nőszemlélet fantasztikussá növő újrafogalmazásánál, Capillária oihái az ember öngyötrő erőfeszítéséről mondanak ítéletet. Arról, hogy az ember az élet homályos céljaiért, meghatározhatatlan javaiért feláldozza magát az életet. De a gúnyos ítéleten is átsüt a meggyőződés, hogy mégis az erőfeszítés adja az élet pátoszát. A Capillária a kétnemű ember kettős igazságát hirdeti: ez a lezárhatatlan belső vita hozza létre dinamikáját, líráját, amely minduntalan önmagát kifigurázó humorba vált.