Sütő András világa

A Mezőségnek hívott erdélyi dombvidék kellős közepében, Kolozsvártól negyven, Marosvásárhelytől hatvan kilométerre, távol a vasúti és szellemi közlekedés ütőereitől fekszik Pusztakamarás, Sütő András szülőfaluja. Népes családjából az altalános iskola elvégzése után elsőként tanulhatott tovább a nagy hírű nagyenyedi Református Kollégiumban. A család és a szülőföld olyan erős élménye Sütő Andrásnak, hogy íróként is sokáig ebből táplálkozott, az összetartó közösséget erőforrásnak, erkölcsi eszmények hordozójának tudta. "Ahol zúzmarás időkben titkon ünnepelhető a titok: az együvé tartozás tudata." Ez hatja át leghíresebb könyvét, az 1970-ben megjelent Anyám könnyű álmot ígér című kötetét is. amelyben anyja arra kéri: az igazat, csakis az igazat írja meg múltjukról, életükről. Sütő egész életművét ez a népe iránti felelősség, az erdélyi magyar író küldetéstudata hatja át, s az abból fakadó hűség szólal meg barátjának, Sinkovits Imrének 1988 szeptemberében írt leveléből is: "Maradok, másként nem tehetek. Mert elveszett emberi jogokat meg vissza lehet szerezni, ha nem csupán reménykedünk, de küzdünk is értük. Mert az iskoláinkból nagyrészt kiszorult anyanyelvünk, ha búvópatakká lesz is valameddig, újból felszínre jut egyszer". "Mert igaz ugyan: ma már nem írhatom le nemzeti nyelvünkön: Kolozsvár, Nagyvárad, Segesvár, Marosvásárhely, és azt sem, hogy Zágon, Farkaslaka, ám az én eltörött tollam helyett leírja mindezeket európai érvéit Erdély magyar remekíróinak serege." Melynek immár mindörökké tagja Sütő András is.