Heri Kókler és a Fáraó Átka

Heri Kókler, a világ többszörös megmentője, minden erejét megfeszítve rángatta a pórázt, amelynek az egyik végén a fenevad, a másik végén pedig ő morgott. Arca eltorzult, szemüvege elkerekedett, a homlokára kötözött villám alakú sebhely pedig lüktetni kezdett a viszkető fájdalomtól, mert a nem mindennapi melegben tett erőfeszítéstől megizzadt és teljesen bepállott a bőre. A lánc végén a mágikus teremtmény, a Szfingsz vergődött. Kőkemény ellenfél volt, fogatlan szájával még mindig vadul harapta a csalétekül felkínált gumicsontot. A díszletként szolgáló piramisok fölött, sivatagi vihar tombolt, amely döbbenetes gyorsasággal közeledett. Heri Kókler begyakorolt mozdulattal megdörzsölte a kezében szorongatott Szent Ebonitrudat, hogy delejes erejű mágiát gyakoroljon erre a makacs vadállatra. Érezte, hogy nincs sok ideje. Tudta, néhány oldalon belül meg kell szereznie a Fáraó Átkát, különben megint vége lesz a világnak...